A digitális generációról szóló tanulmányokban olvasottak alapján igazolódni látszik számomra mindaz, amit szűkebb családi környezetemben tapasztaltam.

Fiaim (20 és 24 évesek) már ahhoz a generációhoz tartoznak, akik életében folyamatosan jelen van a számítógép, bár ők nem tartják magukat digitális bennszülötteknek. Állításuk szerint a náluk fiatalabbak már előttük járnak.

Jómagam 25 éven keresztül a munkaasztal mellett dolgoztam kézművesként, megrendelésre készítettem ékszereket, ahol a személyes kontaktus volt a kapcsolattartás elsődleges eszköze, csak az utóbbi néhány évben, jelenlegi munkám és felsőfokú tanulmányaim révén kerültem abba a helyzetbe, hogy használnom kell a digitális technikákat. Mindazt, amit ezzel kapcsolatban sikerült elsajátítanom, a fiaimtól tanultam meg, és tanulom folyamatosan.

Közös tanulásaink során, türelmet, kitartást, elszántságot tapasztalok részükről irányomba, mely tovább erősíti a velük kialakult kiegyensúlyozott jó kapcsolatomat.

Egy másik, számomra érdekes gondolatot szeretnék kiragadni, Sántha Ágnes: Felcseperedett netgeneráció. Fiatalok a munkaerő-piacon c. tanulmányából.

Don Tapscott, a netgeneráció teoretikusa így fogalmaz: „Az új generáció rendkívül kíváncsi, bízik önmagában, kötözködő, okos fókuszáló, alkalmazkodó, nagy az önbizalma és globális irányultságú.”

Valóban azt tapasztalhatjuk, hogy ezek a fiatal felnőttek rendelkeznek annyi önbizalommal, elszántsággal, hogy friss diplomával a kezükben egy idegen országban keressék egyéni boldogulásuk lehetőségeit, és sokan közülük elég vállalkozó szelleműek ahhoz, hogy meg is találják, mert kitartóak, tudnak alkalmazkodni, és el tudják adni magukat a munkaerő-piacon.

Véleményem szerint van azért egy nagyon fontos szempont, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Annak ellenére, hogy napjainkban soha nem látott mértékben válik a fiatal nemzedék az idősebbek tanítójává, nem csökken az elődök, szülők, nagyszülők birtokában lévő értékek közvetítésének fontossága sem! Az általuk tanítható tudás alapja az élet, és munkatapasztalat, amelynek hiányában gyermekeink nem válhatnak kiegyensúlyozott elégedett felnőttekké.